Jött egy új lány a suliba. Egy osztályba kerültünk. Ott ült melettem a padon. Ránéztem az arcára és láttam, hogy valami nincs rendben. Eltelt 1 hét. Összeszedtem magam és odamentem, megkérdeztem tőle, hogy mi a baj?! Ő így felelt:

- Azért jöttem ebbe az iskolába, mert muszáj volt elköltöznünk. Ide jöttünk. Apukám katona "volt". Meghalt egy csatában.:( Minden nap sírok..sírok..sírok..:( Olyan rossz, hogy már nincs.. Anyukámmal se találkozok sokat, mert dolgozik éjjel nappal, hogy legyen mit enni. Minket üldöztek azok akik megölték az apukámat és valójában ezért jöttünk ide.

Együtt éreztem vele.. Elköszöntünk egymástól. Másnap sírva jön az iskolába. Megkérdezem, hogy mi a baj?! Ő így felelt:

- Anyukám mikor jött haza a munkából este autóbalesetet szenvedett és szörnyethalt. Most a mamámnál vagyok. Ő elég öreg már. Nem bírja sokáig. (Sírva felelte a lány).

Elkísértem a lányt az anyukája temetésére. A lány sírva fakadt és összeesett. Hívtam a mentőket. Bementem vele a kórházba és kiderült, hogy ő is meghalt. :((

Oldal: Történetek:(
Ő volt az utolsó fiú akinek megengedtem, hogy összetörje a szívem. - © 2008 - 2024 - idezetekrenitol.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat